(1) Az ügyvezető testület kényszerítő bírságot kiszabó határozatot hozhat annak érdekében, hogy kötelezzen:
a) | valamely kiválasztott kötelezett szolgáltatót a jogsértés megszüntetésére, amennyiben nem tesz eleget a 21. cikk (2) bekezdésének b), d), e) vagy f) pontja és a 21. cikk (3) bekezdése alapján alkalmazott közigazgatási intézkedésnek; |
b) | a 17. cikk (1) bekezdésében említett valamely személyt a 6. cikk (1) bekezdése szerinti határozatban előírt információk teljes körű benyújtására; |
c) | a 17. cikk (1) bekezdésében említett személyt arra, hogy vesse alá magát a vizsgálatnak és különösen, hogy hiánytalanul adja át a kért nyilvántartásokat, adatokat, eljárásokat vagy bármely egyéb anyagot, valamint kiegészítse és kijavítsa a 18. cikk szerint elrendelt vizsgálat során közölt egyéb információkat. |
(2) A kényszerítő bírságnak hatékonynak és arányosnak kell lennie. Kényszerítő bírságot kell kiszabni addig, amíg az érintett kiválasztott kötelezett szolgáltató vagy személy eleget nem tesz az (1) bekezdésben említett vonatkozó közigazgatási intézkedésnek.
(3) A (2) bekezdés ellenére, a kényszerítő bírság összege jogi személyek esetében nem haladhatja meg az előző üzleti évre vonatkozó átlagos napi árbevétel 3 %-át, természetes személyek esetében pedig az előző naptári évre vonatkozó átlagos napi jövedelem 2 %-át. Az összegeket a kényszerítő bírságot kiszabó határozatban megállapított naptól kezdődően kell kiszámítani.
(4) A kényszerítő bírság a Hatóság határozatáról szóló értesítést követő legfeljebb hat hónapos időtartamra szabható ki. Ha az említett időszak lejártakor a kiválasztott kötelezett szolgáltató még nem tett eleget a közigazgatási intézkedésnek, a Hatóság további, legfeljebb hat hónapos időtartamra kényszerítő bírságot szabhat ki.
(5) A kényszerítő bírságot kiszabó határozat egy későbbi szakaszban is meghozható, a közigazgatási intézkedés alkalmazásának kezdőnapjáig visszaható hatállyal.